A kreatív emberek köztünk járnak. Legtöbbször onnan ismered fel, hogy itt-ott felbukkan, fontos projektekben vesz részt, és általában egyszerre több szerepkört is be tudnak tölteni. Norbival a Füri ZeneTér foglalkozásain találkozunk, én viszem a lányom, ő meg a gitárját. Aztán belefutottam pár eseménybe, ahol rendezőként, műsorvezetőként, vagy éppen zenészként lépett a közönség elé, és bevallom, kíváncsi lettem. Szerencsére azonnal igent mondott a felkérésre, így bepillantást engedett abba, mit is ténykedik, hogyan gondolkozik, és milyen dolgokat tart fontosnak az életben.

MB: Az interjúnk alatt éppen dalközi van, a gyerkőcök énekelnek, úgyhogy adja is magát az első kérdés, hogy kerültél ide?

Norbival dalközi alatt beszélgettünk.

TN: Petin keresztül, régebb óta barátok vagyunk. Nagyjából 2-3 héttel az indulás után hívott fel, hogy kellene még zenész, hangszeres tudású. Akkor én eljöttem, meghallgattam, és mint a mellékelt ábra is mutatja, itt ragadtam másfél éve.

(Füri ZeneTér: 2018-ban indult kezdeményezés, Eőry Krisztina, Wagner Emil és Puskás Peti vezetésével. Hétfő esténként, egy budapesti iskolában, teljesen díjmentesen vehetnek részt az általános iskolás diákok. Különlegessége, hogy nem a hagyományos énekórai rendet követi, játékos, ritmikus és skálázási gyakorlatokat követően mai, modern slágereket tanulnak meg a gyermekek. A dalköznek volt már fellépése az Aréna Plázában, és a Focik éjszakája keretén belül a Hidegkuti Nándor Stadionban is. A foglalkozásokat meglátogatta már többek között Lábas Viki (Margaret Island), Fluor Tomi, Vecsei H. Miklós is. A 2018-as évben a Highlights of Hungary díjazottjai közé került, mint kiemelkedő kulturális, társadalmi, művészeti kezdeményezés.)

MB: Miért fontos számodra a Füri?

TN: Nagyon unikum jellegű program. Szerintem felnőtt emberként nagyon kevés lehetőségünk van, hogy úgy próbáljunk meg valami jót tenni a gyerekekért, hogy az közben egy eszméletlen jó szórakozás is egyben, felnőtt fejjel is. Ez, amit mi itt csinálunk, hogy megtanulunk mai magyar popslágereket kórusműként, élő hangszerekkel előadni a gyerekekkel, az egy olyan élmény, amit szerintem nagyon ritkán élhetünk át a mindennapokban.

Füri ZeneTér (Norbi bal szélen) dalközisei

Közben pedig irtó jó látni a gyerekeken, hogy hasznos, kézzelfogható, hogy élvezik és fejlődnek is menetközben, másrészt pedig ők is jól érzik magukat és nem csak a zenével, hanem közösségi élményként is. Minden szempontból ez egy fejlesztő programsorozat. Javarészt a gyerekeket fejleszti, de nekünk, zenészeknek is sokat ad, és a szülők is élvezik. Számomra is minden alkalom élmény.

MB: Egyéb fiatalokkal kapcsolatos projektekben is szoktalak látni.

TN: Igen, egyfajta értékteremtő szemléletet képviselek, és azok is, akikkel együtt dolgozok. Úgy, hogy nem hasonulsz meg önmagaddal, de ebben az influencer marketing világban, legyél márkahű is, ugyanakkor önazonos. Az InkPanther Productions-ben (Szalai András és Szín Róbert társaimmal együtt) is ez a cél, minden egyes projektünkben. Sok mindennel foglalkozok, és tevékenykedünk: filmggyártás, és a tágabb értelemben vett kreatív ipar széles területén mozgunk.

Az InkPanther mellett a Műcsarnok kommunikációs igazgató is vagyok, most a David Lynch kiállítás is egy fontos esemény, egyetlen ötlettől a stratégiai kialakítása, mit-hogyan csináljuk, kiállni emberek elé, embereket összefogni, koordinálni, nos ezek is mind hozzám tartoznak.

MB: Rengeteg dologban veszel részt párhuzamosan. Ez így volt már korábban is? Gyerekként is ennyire tudatos voltál?

TN: 12 éves koromtól már fixen zenész akartam lenni, gitározni, zongorázni tanultam, játszottam együttesekben is. Aztán később megtalált egy csomó más ilyen kreatív projekt, szövegírás, reklámkészítés, aztán elkezdtem a film irányába fókuszálni. Ez egy hosszú történet, de csak zenével nem tudnék foglalkozni

Most a Füri tölti ki a zenei részt, jelenleg több filmes kötődés is megtalált, amiért hálás vagyok.

Próbálok 360 fokos kreatív ember lenni, zenével, filmmel, grafikával, kommunikációval, vizuális dolgokkal, mindegyikkel kicsit foglalkozni. Hiszek abban, hogy ezek mind egy tőről fakadnak. A nap végén ugyanaz mindkettő, mintha gitároznál vagy zongoráznál, csak az egyiket így kell fogni, a másikat másképp, de mindkettő mögött a zenét kell érteni, de ha a lényegre koncentrálunk mögötte, akkor ezek a dolgok csak felületeiben különböznek.

MB: Szerinted ez sokakban megvan? Mennyire van az jelen, hogy milyenné válnak az emberek, hogyan valósítják meg magukat? Számos gyerekeknek, fiataloknak szóló programon vagy látható, mint a már említett Vecsei H. Miklós féle beszélgetés is, aki szintén óriási hatással van a jövő generációjára. Fontosak az értékek?

TN: Nem szeretek nagy szavakat használni, de szerintem hihetetlenül egyszerű értékteremtő dolgokat csinálni. Ha az ember akármit csinál, az a célja, hogy valami jó süljön ki belőle, építsen fel valami olyasmit, ami esetleg nem csak nekem jó, hanem másnak is, (nem ártunk vele senkinek, oszt meg, hanem inkább összehoz, akár a jövő számára is fenntartható), egy ilyen dolgot létrehozni pontosan ugyanannyi energiába telik létrehozni, mint ennek az ellentettjét. Az értékteremtő magatartásról azt gondolom, hogy végtelen egyszerűen, kvázi bután próbálok hozzáállni, végtelenül egyszerűen próbálom felépíteni, és szerintem bárki tud olyan dolgokat csinálni, ami mögé látva, rögtön ordít róla, hogy az hasznos vagy nem hasznos, értéket teremt, vagy sem.

MB: Milyen tulajdonság az érték, mit mondanak Rólad?

TN: Szerintem én ilyen aktivizálható vagyok. A legtöbb közeli barátom, kollégám, akikkel úgy egyébként dolgozom, leginkább az a közös nevező, hogy ha valaki mond egy jó ötletet, akkor nem kell órákig győzködni, akkor egyből igen-t mondok, ezen meg sokszor meglepődnek.

Peti is ilyen, pozitív kezdeményezésekben benne van, szerintem ez is egy tulajdonság.  Imádok dolgozni, szeretem is, amit csinálok.

MB: Ezt hogy kell elképzelni, mint kreatív szakember? Te írod meg a forgatókönyvet, a koncepciót te fogod össze, vagy éppen a kamera mögött állsz?

TN: Abszolút az InkPanthernél én a rendező vagyok, írom a forgatókönyveket. Van, amikor én is mások által írt anyagokat rendezek meg, külföldről adaptált anyagot kell hozni. Tv műsor, reklámok vannak most porondon.

MB: Mi az, ami most kiugró?

TN: A David Lnych kiállítás például, illetve most főleg tv-műsor fókuszban vagyunk, 1-1 reklámon is dolgozunk

Három olyan reklám van, amit abszolút különlegesnek érzek, azokra nagyon büszke vagyok, hogy megvalósíthattam ezeket, nem tipikus tv-reklám, hanem szerintem különlegesebb. Az egésznek az a lényege, hogy az Axe első olyan reklámja, hogy nem férfi félistent kell megjeleníteni, hanem egy esendő átlagembert, aki pont ettől szexi.

A másik kedvencem a Random Trippel készült beharangozó, 30-40 A kategóriás zenész van benne, ez egy baromi jó élmény volt. Opel autóval forgattunk, eleve erről szól a kampány.

Ezúton is nagy tisztelet az Axe-nek és Opel részére is, márka megrendelői részről is. Megpróbálnak olyan módon kommunikálni, hogy az eleve értékteremtő legyen. Nem a közvetlen márkakommunikáció része, de picit megterkerve sokkal jobban támogatja a közönséget, mint egy közvetlen.

A harmadik a Danone Actimel 360 fokban felvett reklámja volt, itthon az elsők között csinálhattuk meg, arra is nagyon büszke vagyok. Ez azért is különleges technika, mert nincs kulissza, nem lehet belógatni egy lámpát, mikrofont, teljesen más gondolkodásmódot, koncepciót igényel.

Mi, mint InkPanther csapat, rengeteg mindent csináltunk Győr és Gyula városának, ami városi kommunikáció szempontjából egészen különleges. Szabad kezet adtak nekünk, velük is szeretünk dolgozni. Tök jó, hogy városoknak is készíthetünk ilyesmiket, amiket nem is reklámoknak neveznék, hanem saját maguk, a települések mutathatják meg magukat.

MB: Ha már szakmázás, itt említetted a márkát, felmerült a stratégia, marketing, – keresnek –e meg fiatalok, végzősök? Nekik mit javasolsz, mit mondanál fiataloknak?

TN: Szoktak jelentkezni hozzánk gyakornoknak is, öröm látni, hogy a fiatalok is egyre többet, jobban figyelnek, és szeretnének tapasztalatot szeretni. Színművészetitől kezdve, sokan több irányból.

Nehéz megfogalmazni, mit tanácsolunk a fiataloknak.  Akik velünk valaha dolgoztak, valamely projekten, és lényegesen fiatalabb generáció, direkt tanácsot nem szoktunk adni, de vannak alapgondolatok. Az egyik, amit szinte közhelyszerűen is használok: Ne te mutasd be a munkádat, a munkád mutasson be téged. Nem annyira kultiválom a nagyképű megnyilvánulásokat.

Mindig ezer százalékot tegyünk bele a munkába, ne a körítés legyen a fontos. Ha a munka jó, akkor a körítés is az lesz. Sokszor azt látom az 1, de akár 2 generációval is fiatalabbnál, irdatlan fontos neki a körítés, ehhez a közösségi médiának, és köze van hozzá, de csomó tehetséges fiatalon látom, hogy egy Insta posztba, vagy éppen egy reggeli fésülködésbe több munkát tesznek bele, mint a tényleges melóba. Ezt lenne fontos megfordítani, mert az összes többi jön magától is.

Ezt próbálom közvetíteni.

MB: Ez mindig Benned volt, ez az értékteremtő hozzáállás? Volt valaha kudarcélményed, olyan, ami nem sikerült, vagy nem támogattak?

TN: Szerintem nem volt. Olyan rengetegszer, hogy 180 fokos fordulatot vett egy projekt, de ezekhez könnyen sikerül alkalmazkodnom, szeretek nyomás alatt dolgozni.

Olyankor vagyok félelemben, gyenge, amikor valami jön, és készülni kell, – előtte egy órával már nyugodt, hanem pl. 3 hónappal érettségi előtt, amikor már benne vagyunk egy adott helyzetben, már sokkal egyszerűbb, mint várni.

Nekem nagyon szerencsém volt, hogy jó emberektől tanulhattam, Sas Istvántól az egyetemen, aztán dolgoztunk is együtt, külön vonalon. A Media Hungary-n szoktam műsort vezetni, szervezkedem benne, Csermely Ákossal is dolgozom, rajta keresztül is nagyon sokat beszélgethettem Sas Tanár Úrral.

Geszti Péterrel is dolgozhattam egy ideig, nagyon jókat tanultam tőle is. Kepes Andrással is volt szerencsém dolgozni, igazából úgy érzem, hogy jó emberek vesznek körül.

Apró momentum: kreativitás a felsőfokon: Norbi alkarján egy jegyzet díszelgett egy aznapi teendőről – és imád a karjára jegyzetelni, nem szoktam ilyesmivel foglalkozni, ki-mit lát, meg ilyesmi, megpróbálok praktikusnak lenni, hogy ne felejtsem el.

MB: Ha lenne egy időkapszulád, mit tennél bele?  

(Vissza is kaptam a labdát, úgy megleptem Norbit a kérdésemmel: füzetet, toll, elejére, hogy adja ki magából, ami benne van, mert biztosan óriási dolgokra képes, aztán egy képkeretet, hogy örökítse meg, aztán azt hiszem, valami tanácsot adnék, hogy csinálja, ne agyalja túl, az egyszerűségben van a titok.)

Fogd fel úgy, mint egy tanács, útmutatás a fiataloknak.

TN: Hangszerekhez tudok nagyon vonzódni, egyébként azért is nehéz válaszolni, mert kevés tárgyhoz ragaszkodom. Gitározni elképesztő módon szeretek, gitárral aludtam például. Ez a mai napig megmaradt, ha van valamilyen hangszer és egy hétig elvagyok, gond nélkül. A hangszer az egy abszolút olyan dolog, amit mindenkinek javaslok, rettenetesen sok mindent tanulhat az ember egy hangszeren keresztül önmagáról, és önmagán keresztül az életről. Próbálok jól hozzáállni az élethez, de rengetegen látom, hogy nem így teszi, és emiatt nagyon sok a feszültsége.

MB: Ennek köze van az önismeretnek, az értékteremtéshez, hogy te tudod, mit akarsz?

TN: Igen, rettenetesen fontos az önismeret. Ha az ember tudja miben hisz, merre tart, mi az, ami mindent felülír, mit az, amit megvédesz, ez automatikusan vonzza magával az, hogy mi az, amit nem. Ezt támogatom, ezt nem. Így sokkal könnyebb mozogni az életben, ha van előtted egy mezsgye, amiben tevékenykedsz. Nekem is van egy ilyen világképem, amihez próbálom tartani magam.

MB: Ez jön vissza az életedben is, jól látom? A projektjeid is téged tükröznek, és csupa jó dolog talál meg, jól látom, olyanok, amiket szívvel-lélekkel tudsz képviselni?

TN: Igen, teljesen, ezek vesznek körül, és ha mérni lehet a sikert – bár nem szoktam, talán éppen ebben mérhető, legalábbis számomra.

Mind azt jelzi számomra, hogy amit én gondolok belül, azt értik mások is, és ezt képviselik. Minél több olyan ötlet, ember, kezdeményezés, stb. talál meg a tágabb életből, az jelzi azt, hogy jó úton vagyok nagyjából.

MB: Nagyon köszönöm ezt a remek beszélgetést és sok sikert kívánok a munkáidhoz!

TN: Köszönöm!

Szerkesztői megjegyzés:

Elképesztő élmény volt az interjú. Ahogy szerkesztettem, javítottam, csiszoltam a mondatainkat – és hallgattam, miket énekeltek a gyerekek közben -, az jutott eszembe, hogy bár hivatalosan csak nem kaptam választ arra, hogy mi kerülne az időkapszulájába, abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy Norbi már most 360 fokos mértékben kreatív ember. Ezt pedig fogjuk látni, hallani, a különböző projektjei által.

Máté Brigitta

English version: http://lepcsofok.com/i-should-like-to-be-a-360-degree-creative-man-interview-with-norbert-tuza/