A hétvégén alkalmam nyílt megnézni az akkor még csak jelölt, azóta már többek között a Legjobb filmnek kikiáltott alkotást. Hihetetlenül élveztem, és hogy jön ez ide az oldalra? Olvasd tovább, és megtudod.

Adott két, teljesen más körből, kultúrából, szokásból származó ember, akik valószínűleg soha nem hallottak volna egymásról, ha…

Ugye mindannyiunknak van/volt olyan szituáció, olyan ismeretség az életében, amiről ezt elmondhatjuk? Hihetetlenül nagy dolgok születhetnek egyetlen találkozóból, telefonhívásból, úgyhogy jó kipróbálni, olykor a komfortzónánkon kívül merészkedni.

“Hantás” Tony, azaz Viggo Mortensen ezt is bevállalta. Az egy dolog, hogy valami rettenetesen gusztustalanul kellett ennie egészen végig (ami egyébként nagyon vicces), mégis a karakterét lenyűgözően hozta, és hogy az írást is behozzam, az egyedi levelei, nos, “elismerést” érdemelnek. Szóval van egy bunkó olasz, aki úgy nagyjából egyfolytában zabál, káromkodik, és közben mégis egy jószívű, végletekig hűséges ember. Kicsit olyan, mintha megfordítanánk: Nem minden arany, ami fénylik, és olykor az az arany, ami nem látszódik elsőre.

Az utastárs pedig az egyáltalán nem véletlenül díjat kapó, a zongoristát alakító “Doki”, azaz Mahershala Ali, aki egy olyan higgadt, mégis mély személyiséget tár elénk apránként, amely magával ragadó, és egészen a film végéig újabb és újabb részeket mutat meg magából.

Szinte érthetetlen, hogyan válaszolhat mindenre nyugodtan, miközben megalázóan bánnak vele, még Tony is alig-alig tudja visszafogni magát. Aztán persze kiderül: nem erőszakkal, agresszióval szeretne győzni, előrelépni. Nagy igazság van benne, talán a lassan járj, tovább érsz mondást tudom ideilleszteni, és az etika szó jut eszembe. Saját elvei szerint él, és cselekszik, és nem vár megértést.

Konfliktus, mint mindenhol, itt is akad, belül, hiszen az elvek képviselete, a két faj közötti megrekedtség mind-mind felbukkan. Ki ő, ha nem fekete, és nem fehér? Neked ismerős ez? Alkalmazott vagy, vagy vállalkozó? Szülő vagy vállalkozó? Csak egyik lehetsz feltétlenül?

Előzetes:

Megismerni önmagunk, kimondani kételyeinket, szembenézni félelmeinkkel, és akár teljesen szándékosan beledobni önmagunkat a mélyvízbe, hogy kiderüljön hol is tartunk, milyen előítéleteink vannak, kik is vagyunk, kik vannak mellettünk… Szívet melengető, egyúttal megerősítő érzés.

Ezt keverd össze klasszikus zenével, aztán jazzel, sok bolondsággal, egy életre szóló barátsággal, valamint a KFC rántott csirkéjével és máris megkapod a Zöld könyvet.

Ja, és hogy honnan ered? Talán kevesen tudják, hogy a film igaz történeten alapul, a Zöld könyv pedig azon szállásokat, éttermeket gyűjtötte egybe, ahol a feketék, azaz színes bőrűek megszállhattak, vagy éppen ehettek. Ez a két óra alatt többször is megjelenik, különböző területeken. Erről pedig A segítség című film jutott eszembe, ahol óriási bátorságról tett tanúbizonyságot az író, és a közreműködő cselédek is. Ugyanez jelenik meg itt is, apró, csendesebb léptek, nagy kihívás, amely “elnyeri méltó jutalmát”, már ha itt szükséges bármilyen díj.

Talán egyedül egy: önmagunknak lenni a legkifizetődőbb. Garantált élmény, és gondolkodnivaló, nem csak vállalkozóknak, még inkább minden embernek.

„Az, amit maga csinál, arra csak maga képes.”